Az argentin Jujuy tartományban található vasútvonal egy kis szakaszán, amelyet több mint 30 évvel ezelőtt leállítottak, 2024 közepe óta ismét vonat közlekedik. Az üzemeltető társaság úgy reklámozza, mint „Latin-Amerika első napelemes vonatát”. A vonal mentén élő lakosok kritikusan viszonyulnak a projekthez.
A „Quebrada de Humahuaca” egy 150 kilométer hosszú szurdok Argentína északi részén, látványos sziklaalakzatokkal, amelyek formái és színei a világossárgától a rózsaszínűn át a liláig és a patinás zöldig sokfélék. A Quebrada-t 2003-ban az UNESCO a világ kulturális és természeti örökségének részeként az ősi inka ösvény részeként a világörökség részévé nyilvánította. Azóta a terület egyre érdekesebbé vált a turizmus számára. Az óriási kaktuszokkal borított magas andoki völgy közepén, a „hét színű hegyen” fekszik Purmamarca falu. A Quebradán keresztül Bolíviába vezető úton van egy Chilébe vezető leágazás. Ezen az úton található a Salinas Grandes, a turisták által kedvelt nagy sósivatag. A legnagyobb blokádokra és összecsapásokra ezen a stratégiailag fontos kereszteződésen került sor 2023 júniusában, a tartományi kormányzó elleni felkelés során. Az akkori kormányzó egy olyan alkotmánymódosítást sürgetett, amely többek között az erőszakos kilakoltatásoknak kedvezett. A kereszteződésben egy falfestmény emlékezik meg ezekről az eseményekről. A felkelésnek egyébként alig látható nyoma.
A Quebradán korábban teher- és személyszállító vonatok közlekedtek. A Buenos Airesből a bolíviai határig tartó vonalat az 1990-es években leállították. Mint Argentína vasúti infrastruktúrájának nagy része, ez is áldozatul esett Carlos Menem elnök neoliberális privatizációs politikájának. Az utolsó vonat 1994-ben gördült át a síneken Jujuyban. 30 évvel később, 2024 közepe óta ismét jár vonat a helyreállított vonalon. Az út szélén táblák hirdetik a jó hírt: „A vonat visszatér” és „Dolgozunk rajta”.
Csak turistáknak
A Kínából érkező új vonatok eddig csak a Volcán és Tilcara városok közötti 42 kilométeres szakaszt tették meg. Két kocsiból állnak, amelyek körbefutó üvegezéssel rendelkeznek, így akadálytalan kilátás nyílik a csodálatos tájra. A tervek szerint a vonalat mindkét irányban meghosszabbítják San Salvador de Jujuy tartományi fővárosig és a bolíviai határon fekvő La Quiacáig. Az utasok egyetlen árat fizetnek, hop-on hop-off opcióval. Az öt állomáson egy napra leszállhatnak, és a következő vonattal újra felszállhatnak. Meglehetősen drága, de szép módja annak, hogy autó nélkül fedezzék fel a Quebradát. Mint sok turisztikai látványosság esetében, a belépődíj is lépcsőzetes. A nem argentinok 65.000 pesót (kb. 65 euró, azaz 26 ezer forint), az argentin turisták 45.000 pesót, Jujuy tartomány lakói pedig 10 000 pesót fizetnek. Az ár a turistajegyekhez képest kedvezően hangzik, de a legtöbb lakos számára valószínűleg szóba sem jöhet. Tekintettel a ritkán közlekedő buszokra, számukra a vonat lenne alternatíva. De ki engedheti meg magának, hogy tíz eurót fizessen egy ilyen rövid útért? A tartományban a szegénységi ráta 55,7 százalék, egy tanár kezdő fizetése például alig több mint 500 euró, azaz 200.000 forint havonta.
A helyieknek azonban valószínűleg egyáltalán nem kívánatos, hogy használják az új, elegáns vonatot, és esetleg a kilátást is akadályozzák a szállításhoz szükséges dolgokkal. A tilcarai állomáson egy alkalmazott meglepődve reagál arra a kérdésre, hogy a környékbeliek is utaznak-e majd ezen a vonaton: Nem, ez csak a turistáknak szól. A vonat többi állomásához hasonlóan a történelmi állomásépületet is gyönyörűen felújították, és jegyértékesítési pontként használják. Mellette jelenleg egy modern stílusú, sok fát és fémet tartalmazó, szellős és fényárban úszó épület épül váróteremként. Megkérdezzük az alkalmazottat, mi történt az állomáson a vonatközlekedés nélküli 30 év alatt. Elmondja, hogy az állomás épületébe engedély nélkül költöztek be emberek. Nehéz küzdelem volt, hogy visszakapják az épületet. A kilakoltatottaknak azonban mindannyian alternatív szállást ajánlottak.
Kényszer kilakoltatások
Nem csak a régi pályaudvar épületének lakóit lakoltatták ki otthonukból a napelemes vonat miatt. A „Radio Estación” negyedben további 60 családot érintettek a kilakoltatások, köztük sok egyedülálló gyermekes anyát. Ők vagy szüleik maguk építették a vasútvonalon lévő házak egy részét. Az ingatlanokat a vasútvonal 1990-es években történt leállítása után eladásra kínálták a vasúti dolgozóknak. A jelenlegi lakók többsége az egykori vasúti munkások leszármazottja. Házaik nem a síneken állnak, de az új vasúttársaságok igényt tartanak a körülöttük lévő területre az állomás átalakítása és egy turistáknak szánt szupermarket építése céljából.
A tartományi kormány 2022-ben feljelentette a lakókat házfoglalások miatt, arra hivatkozva, hogy üzletet akarnak kötni a területtel. 2023 novemberében 250 rendőr hajtotta végre az első kilakoltatási kísérletet. Az érintettek ügyvédjének sikerült ezt egy ideiglenes végzéssel megakadályoznia. A rendőrség és a bontó kotrógépek erőszakkal való fenyegetésével szemben azonban néhány lakó elfogadta, hogy a helyettesítő lakásokba költöztessék őket. A fennmaradó lakókat, akik továbbra is harcoltak jogos otthonukért, 2024 januárjában erőszakkal kilakoltatták. Federico Posadas idegenforgalmi miniszter ekkor közölte a sajtóval, hogy az összes „házfoglalót” elhelyezték a házakban. A valóságban a pótlakások 3×3 méteres lakásokból állnak, amelyekben van WC, de nincs folyóvíz és áram. Ezekben az egyszobás lakásokba állítólag egész családoknak kellett volna beköltözniük. 2024 augusztusában további zavarok érték a helyi lakosokat Tilcarában. A „Ferrocarril Argentino 1906” utat lezárták a vasútállomás bővítése miatt. A név az akkori vasútépítésre emlékeztet, és az út ennyi ideig létezett. Ma már lezárták, ami azt jelenti, hogy a garázsok és a házak bejáratai már nem megközelíthetőek, és egy szállodát sem lehet már megközelíteni. Orvosi vészhelyzet vagy tűz esetén pedig sem sürgősségi orvos, sem tűzoltóautó nem tudna eljutni a lakókhoz.
Időközben egyes kormányzati szervek megerősítették, hogy a kilakoltatott lakók a jogos tulajdonosok, és egy szövetségi bíróság is illetékesnek nyilvánította magát. Az ügyvéd reméli, hogy így mégiscsak sikerül visszafordítani a helyzetet.
Egy hamis vonat és napelemes üzletek
Az útvonal mentén élő elégedetlen lakosok megtévesztő reklám miatt panaszt tettek a cég ellen a fogyasztóvédelmi szervezeteknél. Rámutatnak, hogy a Tren Solar valójában nem is napelemes vonat, hanem csak egy elektromos vonat. A vonatok tetején nem napelemek vannak, hanem kocsinként hat lítium akkumulátor, amelyeket az állomásokon töltenek fel. Mivel a tartomány áramellátásának 80 százalékát ma már napenergiából állítják elő, a „szolárvonat” töltőáramának valójában napelemekből kellene származnia. A vonatokhoz szükséges lítium akkumulátorok azonban sok Jujuy-i lakos számára aggodalomra adnak okot. A világ legnagyobb lítiumkészleteit sós tavak alatt tárolják Argentína, Bolívia és Chile hármas határvidékén. A helyi lakosok kampányolnak a lítium kitermelése ellen, amely felborítaná a meglévő gazdaságukat és a környezetet, részben a hatalmas vízfogyasztás miatt.
Jujuy tartomány nyugati részén, a sivatagban, több mint 4000 méteres magasságban található az egymillió napelemmodulból álló Cauchari napelempark. Az itt megtermelt energiát a Cauchari Alaroz lítiumprojekt energiaellátására is felhasználják. A tartomány lakói kevésbé profitálnak a napenergiából. Folyamatosan emelkedő áramárakkal szembesülnek, hiszen a pénznek be kell jönnie az érintett multinacionális vállalatok profitjához és a napelemparkhoz felvett külföldi hitelekhez.
A Tren Solar többnyelvű honlapja sokat beszél a fenntarthatóságról, a környezetvédelemről és az innovációról. Az üzemeltető a Grupo Roggio konzorcium, amely az Emova cégén keresztül a Subte, a Buenos Aires-i metró koncesszióját is birtokolja. Az ottani kollégák évek óta küzdenek az azbesztszennyezés ellen és az elavult technológia felújításáért, amelyet nem tartanak karban és nem ruháznak be. Novemberben egy újabb kolléga halt meg rákban, amelyet feltehetően azbeszt okozott.
Írta: Alix Arnold
Forrás: ILA
